Kipihenten, pozitív alkotó energiákkal töltődve az újesztendőben egy új darabunkkal örvendeztetjük meg a gyereksereget. Régi farsangi mesénk ötletének csíráját sikerült végre szárba szökkentenünk és örömmel ajánljuk a nagyérdemű figyelmébe.
Na, de hogyan is születik egy bábdarab? Mindenkinek más a receptje, mint ahogy a konyhákban készülő ételeket sem készíti mindenki egyformán. A saját „konyhánk” tájáról osztanánk meg néhány műhelytitkot az elkészült darabunk kapcsán.
Az ötlet, amit bármi inspirálhat egy mese, kép vagy egy izgalmas karakter, akinek a szemén keresztül el kezdjük szemlélni a világot és elképzeljük, hogyan reagálna egy- egy helyzetben. Kivel lenne konfliktusa? Milyen hiány lenne az életében? Azt hogyan tudná pótolni? Kik lennének a barátai, segítői?

Egyszóval addig szőjük a mesét, amíg egy kerek, izgalmas, szórakoztató történet nem születik. Hosszú dramaturgiai munka után a szövegkönyv is elkészül. Eközben mindig jól szórakozunk, főként a humoros jelenetek kiötlése közben szoktunk harsányan kacagni. Mintha csak gyerekek lennénk...

Aztán egyik dologból kerekedik a másik:
- Hol játszódik a történet?
- Milyen környezetet képzelünk el Hőseink köré?
Szárnyal a fantáziánk és próbáljuk meggyőzni egymást, minek legyen szerepe és helye a színpadon és mit hagyjunk el. Majd az elképzelt környezetet le is rajzoljuk, persze bábparavánra adaptálva. Ez már majdnem a díszletterv. Azért csak majdnem, mert amire a végleges díszletet elkészítjük, még vagy százszor áthelyezünk, módosítunk és alakítunk rajta.
Majdnem elfelejtettem, hogy még mind ezek előtt a bábok típusában is megegyezünk, hogy marionettel vagy kesztyűbábokkal stb. keltjük életre a mesét. Mert ez meghatározza az egész díszletet, játékteret. Mindegyik bábtípus másféle mozgásra képes, mást tud megjeleníteni, eljátszani, ezért a cselekményünk is meghatározza, hogy melyik mellett döntünk.

A „Farsang az erdőben” című előadásunkban kesztyűbábok a szereplők és tervezésükkor persze ügyeltünk arra, hogy karakterhűek legyenek. Elárulunk egy titkot: ez többnyire úgy sikerül, hogy miután felruháztuk a figurát mindenféle tulajdonságokkal, egy ember jelenik meg lelki szemeink előtt, akit ismerünk, vagy élményeinkből táplálkozva előhívjuk azt az egyéniséget, akit ábrázolni szeretnénk. - Ez gyakran az előadás során, a játékban is segít ;) - Persze, ahogy már jeleztük az elején ez a mi receptünk. A jó bábos ismérve, hogy mindig nyitott szemmel jár, hiszen nem tudhatja, hogy mikor hol rejlik egy izgalmas jellem, egy jó kis mese, amiből bábdarab is kerekedhet.
Aztán a sok terv egyszer csak formát ölt. Varrógép zakatolás, fúrás, faragás és elkészülnek a bábok, a díszlet és belevetjük magunkat a próbákba. Közben is csiszolódik, érik a történet, és amikor már magunk is úgy érezzük, hogy kész, előadás érett, akkor elvisszük a kritikusokhoz. Az első előadás előtt még azok a bizonyos pillangók repkednek a gyomrunkban, mert Nekünk vannak a legőszintébb kritikusaink. A gyerekközönség mindent érzelemmel átszőve, azonnal lereagál, ezért a premier után már tudjuk, hogy jót alkottunk-e.

Hát csak tessék, csak tessék, szeretettel ajánljuk legújabb bábdarabunkat „Farsang az erdőben” címmel.