- avagy, négy lába van a lónak, mégis megbotlik-

Írta: Mihály Viktória

Fotó: Peer Réka

Friss élményünk az Ócsai Tájház Gazdanapja, mely egy nagyon sokszínű, változatos, minden szegletében tartalmas „forgatag”. Amikor egy családi rendezvényre kapunk felkérést, mindig ügyelünk arra, hogy olyan előadással szórakoztassuk a nagyérdeműt, amely az egész család számára maradéktalan élményt nyújt. Szeretnénk a család  aprajának és nagyjának is szórakoztató bábszínházi élményt szerezni. A felnőtt közönség jókat derülhet az előadás nyelvi humorán. A kíváncsiságtól nyughatatlan menyecske éles nyelvén, az "állatok beszédén" ami néha az emberi élethelyzetekben is tanulságos lehet. Az állatok nyelvén tudó juhász című darabunkat találtuk legmegfelelőbbnek, melyet bunraku, illetve marionett bábokkal játszunk.

Fotó: Peer Réka

Aki egy picit is jártas a bábjáték világában, az bizonyára tudja, hogy a marionnettel való játék, „nem játék”, hiszen elég, ha az ember egyetlen pillanatra nem figyel, és már meg is van a baj, akarom mondani a nagy gubanc. Hiszen ezek a huncut zsinórok (felfüggesztések) minduntalan össze akarnak ölelkezni, majd egymást el nem engedni. Éppen ezért minden előadásunk előtt gondosan, pontosan bekészítjük az összes bábot, mindet a maga megfelelő helyére, pontosan úgy, hogy színre lépésekor egyszerűen, és könnyen hozzáférhető legyen.
Nem történt ez most nem másként, előadás előtt elégedetten néztük végig, hogy minden a helyén van, és egy gyors hangpróba után már készen is álltunk a kezdésre. Bizony, a hangpróba is borzasztóan fontos, hiszen szabadtéri előadásaink során elengedhetetlen a fejmikrofon használata. Bár a technika ördöge néha megviccel minket, és időnként elnémul egy-egy szereplő, de olyankor nincs más megoldás: „tolni kell torokból”, és remélni, borzasztóan remélni, hogy a technikus kolléga gyorsan orvosolja a problémát.

Fotó: Peer Réka

No, de mi van akkor, – és itt most utalnék cikkem címére – ha egy báb gondolja meg magát, és dönt úgy, hogy ő bizony nem engedelmeskedik? Történt ugyanis, hogy vasárnapi előadásunk alatt, az egyik lovunk megbokrosodott, és szó szerint szétszaggatta az istrángot. Hiába néztünk át tüzetesen mindent, készítettünk pontosan a helyére minden egyes eszközt, mikor a Juhász és a Felesége elindultak a vásárba, drága Juhászunk lova egyszerűen úgy gondolta, hogy ő ugyan nem megy sehova, Gazdanap ide, vagy oda! Olyan valami történt, amivel nem számolhattunk, az egyik zsinór váratlanul elszakadt. Hát mit tehet ilyenkor egy bábos? Előveszi rezzenéstelen arcát, megtörli gyöngyöző homlokát, és mivel kezei már mind foglaltak, így lábával igyekszik megtartani a sánta paripát, közben ügyelve arra, hogy a közönség mindebből a lehető legkevesebbet érzékeljen. Hát így indult vasárnap a Juhász, és a Felesége a vásárba.

Fotó: Peer Réka

Előadás után persze, egyből irány az „állatorvos”, egy kis tű, egy kis cérna, jó erős zsineg, és lovunk máris újra régi fényében pompázik. Azt hiszem, ezeket a tragikomikus történeteket fogjuk emlegetni pár év múlva, hangos kacajok közepette.