"Forró vizet a kopaszra!"
Ki ne ismerné ezt a klasszikus mondtot. Amolyan örök érvényű történetként ezt is feldolgozták már előttünk sokan. Megformáztuk mi is a kismalacot és a farkasokat, hogy a 2017-es népmese napján ezzel szórakoztassuk a hozzánk látogató gyerekeket és szüleiket. Sok más mese mellett ezzel a bábdarabbal is készülünk.
2017. szeptember 30., Népmese napja a Bugyi Nagyközség Tájházában.
Az ingyenes családi napon bábelőadásaink több korosztályhoz szólnak majd s a programot látva anyukák, apukák és nagyszülők is jól érezhetik majd magukat a vendégszerető környezetben.
Fotó: Mihály Viki
No, lássuk a malacot!
A bábok megkreálásában sok szempontot kell figyelembe vennünk. Ezek között a legelső, hogy milyen korosztálynak szánjuk a bábelőadást. A párnák ötlete ötvözi a kisgyermekkorra jellemző félelmek és azok feloldásának fontosságát és azt a technikai problémát, ahogy a farkasnak pőrévé kell változnia. Ez utóbbi a "lehúzzuk" a bőrét momentummal jól megoldható és mindenki számára feldolgozható jelentté válik.
Darabjaink végén a gyermekek olthatatlan vágyat éreznek, hogy a mese szereplőit megfogdossák, jelen esetben megölelgessék.
A párnabábos mesét Babos Eszter: Otthonos bábok, bábos otthonok című könyve inspirálta.
Fotó: Mihály Viki
Klasszikusok nyomán
Ez a történetet mi is számtalan módon feldolgoztuk, de egyik sarokköve az alkotó folyamatunknak Móricz Zsigmond versbe szedett alkotása:
MÓRICZ ZSIGMOND
A KISMALAC ÉS A FARKASOK
Van egy erdő, erdőháton
benne tisztás az írtáson,
hóba rakva rajta kis ház,
kismalac itt telel-tanyáz.
Kicsi fejsze csitteg-csattog,
bükkfa lángja pitteg-pattog,
fazékban víz rityeg-rotyog,
ajtón farkas kipeg-kopog.
– Hej, kismalac, dideregve
kunyorálok, hogy eressz be!
– Bizony nem én, mert megeszel!
– Rólam ilyet fel hogy teszel?
Csak kunyorál, csak ígérget:
– Csak egy lábom engedd, kérlek!
– Jó! – gondolja a kismalac.
– Megbánod, ha kinn nem maradsz.
Zsákot kerít, vizet forral,
s ajtóhoz áll hamis orral.
– Hát ha épp ez a vágyódásod,
dugd be egyik hátsó lábod!
Farkas-barkas örül nagyon,
– Jaj, bent be jó meleg vagyon!
Ereszd be még, csak egy lábom!
Szól a malac: „No, nem bánom.”
– Én két lábom, boldog részem,
örülj, vígadj, jól vagy, érzem.
Első lábom, jaj a hóban...
Szól a malac: „Dugd be gyorsan!”
– Három lábom, ha behagyod,
negyedik miért szenved fagyot?
– Jól van, dugd be mind a négyet!
(zsákba faroltatlak téged)
– Ó négy lábam, úrrá lettél,
ó, én fejem, kinn rekedtél!
Jóért jót várj, kicsi malac,
meglásd, mi lesz, hogyha behagysz.
– Jó, gyere be, gyer' a házba,
gyer' a házba, gyer' a zsákba!...
Zsákba búvót be is köti,
forró vízzel megöntözi.
Bezzeg a ház meleg nagyon,
hadd hűsöljön kint a fagyon.
Kicipeli farkas komát,
ki végre kirágja magát.
Kopasz farkas világgá ment,
nem mond a dologra áment.
Fut, fárad és verbuvál,
sereggel jön vissza már.
Mint az árvíz, jön a falka,
kopasz vezér szóval tartja.
A kismalac hej látja már:
– A nyakamon van a tatár.
Hamar egy nagy fára szalad,
farkasfalka a fa alatt;
hogy vegyék le, hegyin-hátán
kapaszkodnak egymás vállán.
Száz farkasnak egy a híja,
lent a kopasz alig bírja;
bár az ina majd megszakad,
kismalactól távol marad.
A kismalac hőköl, haj-haj,
mi lesz vele, itt van a baj!
Csak lekiált hát a gaznak:
– Forró vizet a kopasznak!
No, a kopasz holtra vált,
úgy kiugrott, meg sem állt.
Meg sem állott, elszaladt,
a sok farkas leszakadt.
Nyaka törött mind ahánynak,
malacot sem öli bánat.
Ma is göcög-kacag rajt,
ma is él, ha meg nem halt.
Meselátó hétfő minden hétfő lesz ezután, így várunk vissza kedves Olvasó!
Addig is kövessetek minket a Meselátó Faceook oldalunkon!
